Doubt

Gondolataim 2011-ből:

Ha elmondom, hogy mit érzek, mire vágyom, mit szeretnék, akkor a lelkemet teljesen meztelenre vetkőztetem előtte. Egy kicsit – lehet, hogy nem is kicsit – kiszolgáltatottnak érezném magamat. Viszont mindenhonnan azt halljuk, hogy egy kapcsolat alapja az őszinteség. De vajon minden áron? Még úgy is, hogy ha tudom, hogy nem fogom tőle azt visszakapni?  Viszont akkor elmondhatom, hogy én mindent megtettem a kapcsolatunkért… Ezzel szemben viszont azt sulykolják a nőkbe, hogy legyen tartásuk, legyen büszkeségük, legyenek elérhetetlenek, legyenek titokzatosak… De ez a kettő nem összeférhetetlen… ugye?

Reflexióm a 2011-es Annának:

Anna! Számomra még most is fontos, hogy elmondhassam, igen, mindent megtettem a kapcsolatomért… most már nem rajtam múlik, hogy mi lesz. A másiknak is dolgoznia kell… a kapcsolatért, ÉRTED! Ha a befektetett energiád nem térül meg, én elgondolkoznék a helyedbe, hogy meddig akarsz még a másik helyett dolgozni. Hiszen te is tudod, sokáig akartunk D. helyett tanulni, D. helyett gondolkozni, D. helyett fogyni, D. helyett szeretni… De ez így nem működik. Ne csússz vissza, kérlek!

Folyamatosan próbálom nem elhazudni magamnak az érzelmeimet, megbeszélni magammal, hogy mit miért érzek? Mi váltotta ki belőlem a dühöt, féltékenységet, szomorúságot, izgatottságot. Máshogy nem érdemes élnem. Nem egyszerű, sok energiát igényel, és olykor nagyon fáj őszintének lenni, tudom. De az életem máshogy nem lenne élet. 

Azzal szeretem, és tisztelem magamat a legjobban, hogy őszinte vagyok Annához.