Két hét

Feszültség

Várom, hogy írj, várom, hogy hívj. Várok. Elhatároztam, hogy ma nem foglak keresni. Nehéz. Szeretném hallani a hangodat, szeretném tudni, hogy mit csinálsz, szeretném hallani, hogy hiányzom neked. Ugyanakkor ha felhívnál, nem tudnék mit mondani neked. Éppen ezért egy kicsit hálás vagyok a csöndért. Persze a kérdések folyamatosan bennem vannak: Gondolsz rám? Hiányzom neked? Mikor hívsz? Miért nem hívsz? Álmodsz rólam?

Nehéz boldognak lenni.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!