Sóhajaink az ágyon.
Csókjaid a nyakam körül.
Leheleted a fülemben.
Nyelved az ajkamon.
Meleg tenyered a mellemen.
Nedvem a szádban.
Ujjaid a fogam között.
Vörös tenyérnyomod a fenekemen.
Elfojtott nyögéseim a párnában.
Ízed a számban.
Duzzadó vágyad bennem, szerelmem körülötted.
Várom, hogy írj, várom, hogy hívj. Várok. Elhatároztam, hogy ma nem foglak keresni. Nehéz. Szeretném hallani a hangodat, szeretném tudni, hogy mit csinálsz, szeretném hallani, hogy hiányzom neked. Ugyanakkor ha felhívnál, nem tudnék mit mondani neked. Éppen ezért egy kicsit hálás vagyok a csöndért. Persze a kérdések folyamatosan bennem vannak: Gondolsz rám? Hiányzom neked? Mikor hívsz? Miért nem hívsz? Álmodsz rólam?
Nehéz boldognak lenni.
