Szeretlek, de magamat jobban szeretem. Tisztelem, és becsülöm magamat annyira, hogy ne bántsam a lelkemet többet…miattad. Nagyon fáj, de mást nem tehetek, mint hogy nemet mondok neked, hiszen mostanra már megtanultam, hogy hol vannak a határaim.
Az én határaim? Igen. Nagyon sok munka, energia, fájdalom és tapasztalat kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hol vannak az én saját határaim. Folyamatos munka, hogy képviseljem magamat, az értékrendemet, a világnézetemet. Sok energia kell ahhoz, hogy egyre közelebb kerüljek magamhoz, hogy minél jobban megismerjem magamat, hogy ennek köszönhetően egy reális énképet alakíthassak ki magamról. Én másképp már nem is tudnék élni.
Szeretem a határaimat, mert ÉN vagyok bennük, az ÉN munkám gyümölcse. Betartani őket nagyon nehéz, és nekem gyakran fáj is a lelkem, ha meg kell szabnom, és tartanom kell magamat hozzájuk, de nincs más választásom.
El kellett kezdenem kiállnom magamért, nemeket kellett mondanom, a saját érdekeimet kellett érvényesítenem… és hogy miért? Mert most már szeretem magamat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: